eszre sem vettem, szinte elrepult ez a nyar.. olyan, mintha tegnap jottunk volna vissza Pestrol...

viszont vissza sem tudom idezni h mi mindent csinaltunk ezen a nyaron, egyutt, harman a gyerekekkel.. kepek, erzesek.

nagyon faraszto igy egyedul, egesz nap, egesz este, Efthimiosz csak ejjel 2-3 korul jott haza...nem akarom reszletezni, most nincs kedvem..

es megsem akarom hogy elmuljon..

most, 10 ev utan eloszor, hogy itt vagyok Gorogben, erzem, hogy nem akarom h veget erjen a nyar..

imadok egyutt lenni a gyerekekkel, megha sokszor ugy felhuznak, hogy tepem a hajam es kiabalok..

- meg hallani akarom a kis labacskakat a kovon amikor szaladgalnak a lakasban, vagy ebredes utan amikor jonnek ki a szobabol es hallom a kis lepteiket (junius ota, hogy visszajottunk, a gyerekek mezitlab vannak itthon)

- meg nyitva akarom hagyni az erkelyajtot, az ablakokat...

- meg akarom, hogy a gyerekek vizezzenek az erkelyen a csapnal, hogy locsoljak szet a vizet...

- meg akarok keszulodni a tengerpartra, bekenni oket a naptejjel, lemenni a padhoz, lemenni a partra, bemenni a gyerekekkel a vizbe...

- meg szeretnem erezni a nyar illatat, a nyar szineit

meg szeretnem allitani egy kicsit az idot...