holnap vegre itthon vagyok..

azert irom h vegre, mert eleg sok elmaradas van a lakasban, mivel delelottonkent dolgozom, delutan meg a tengerparton vagyunk, ebed utan altatas, Szandi nem alszik, igy meset olvasok neki, igenyli is, es csak akkor tudok vele kettesben lenni.

viszont a ruhakat mar el kellene pakolni..

es meg van egy csomo dolog amit meg akarok itt a lakasban csinalni, foleg a szekrenyekben, pakolaszni...

masreszrol meg a munkaban is el vagyok maradva, nagyon sok mindent kellene csinalnom...

es ez is idegesit..

annyi minden van, a napi 24 ora nem eleg!!!!!!!!!!!!!

es a kanapet is el kellene huzni mert van alatta egy csomo dolog amit a gyerekek eloszeretettel oda dugdostak..

mar egy honap alatt le is ment 4 kilo, pedig eszek, raadasul eleg sok edesseget eszek sajnos..

viszont egesz nap mozgok, mindig csinalok valamit..

es viszem a gyerekeket amikor csak tudom...

 az a baj, hogy Szandi nagyon is tudja hogy hozzon ki a sodrombol, es sajnos hamar elvesztem a turelmemet...

szemtelen, direkt provokal, amikor haromszor mondom neki szepen es kerem h ne csinalja, akkor vigyorogva, de ugy tesz mintha nem hallana es azert is csinalja..

akkor bizony felmegy az agyvizem..

vagy akkor is felall a szor a hatamon amikor nyafog.. azt sem birom.. pedig azt is eleg gyakran csinalja..

meg kell tanulnom uralkodni magamon, eloszor haromig szamolni es utana szolni, hatha akkor mar nem kiabalassal kezdem.

mindig megbanom amikor kiabalok, mert nincs eredmenye..

de ezt a szemtelenseget nem tudom kezelni..

ma is a tengerparton nagy koveket dobalt a tengerbe, mondtam neki h ne a nagy koveket dobalja hanem a kisebbeket, kertem szepen, o meg erre hogy de o a nagyokat akarja dobalni, aztan mondtam h a tobbiek megharagszanak, nem szeretik h a nagy koveket dobalja, o meg hangosan, hogy de o azokat akarja dobalni, es persze kozben fogta a nagy koveket es dobalta, nekem mar kezdett felemnni az agyvizem, mondtam h akkor megyunk haza mert nem viselkedik szepen, akkor kiabalva, h "nem! nem akarok!", aztan vegul csak raszolt egy holgy h ne a nagy koveket dobalja, hanem a kicsiket, aztan mondtam h "latod, h rad szolt a neni, mert nem szabad a nagy koveket dobalni?", aztan egy par perc mulva ujra nagy kovet fogott a kezebe, akkor mar felalltam es hangosabban / idegesebben szoltam ra, mondtam h ne varja meg mig nagyon merges leszek es azonnal dobja el a kovet...stb. es probaltam viselkedni a tobbiek elott, ha ketten lettunk volna, akkor mar reg kiteptem volna a kovet a kezebol..

es kozben forrt az agyam..

akarmit mondok neki, kerek tole h ne csinalja, mintha nem hallana meg es folytatja... addig mig vegul tenyleg kiszedem a kezebol, vagy felkapom es leteszem a kanapera...

es sajnos fenyegetem is, mert nincs mas eszkoz a kezemben, h akkor nem kapja meg az ipadot... bar ez mostanaban mar nem hat.. es amugy tenyleg nem kapja meg...

az altalaban hatni szokott amikor mondom neki h berakom egyedul a szobajaba.. bar amikor mondom neki, akkor nem veszi komolyan, amikor felemelem, akkor beijed, sirni kezd, mert mar latja h cselekszem is.. mert ezt a buntetest mar parszor eljatszottam nala, tenyleg beraktam a szobajaba, es akkor nagyon sirt.. nagyon ritkan, szerintem ebben az evben meg csak egyszer.. es ezt nem akarja megint..

jaj, de sokat kell meg tanulnom!!!!! foleg onfegyelmet.. es h hideg fejjel tudjak gondolkodni..

pedig en olyan turelmes tipus vagyok/ voltam...