Korhazban...

 2012.07.13. 21:07

Sajnos ez lett a vege. :-( Ugye hetfon este belazasodott, kedden egesz nap lazas volt, viszont nem evett, nem ivott semmit. Allandoan azt hajtogatta, hogy "faj a szam". Sem a szep szo, sem a kiabalas, semmi nem hatott ra, nem akart inni, enni. Kozben 38,6 folott a laza. Este mar eljott a doki, megvizsgalta, mondta, hogy nem igazan talal komoly okot arra hogy ne igyon, ne egyen, igaz, piros egy kicsit a torka.

Akkor Szandi ivott egy kicsit, mert nagyon megijedt a dokinotol. Utana megint semmi. Szerda reggel mar 38,7-es lazzal, 3/4 8kor mar az etteremnel voltunk, hatha elvan ott es iszik valamennyit. Szerencsetlen csak ott ult a szeken, mint egy kis elhagyott madarka. Okes, 20 perc utan fogtam, haza jottunk es irany a korhaz. Ez igy nem mehetett tovabb. Szegeny Efthimios is csak par orat tudott aludni, mert hajnal 3kor ert haza az etterembol, bar en akkor semmit nem aludtam, mert a kedd estet Szandival toltottem. Korhazba menet hanyt.. ketsegbe voltam esve, mert tudtam, hogy meg a legkisebb folyadekveszteseg is nagyon veszelyes lehet igy, hogy 2 napja nem iszik es nem eszik. Szegeny Szasza mar elalelt, csak nyoszorgott, forrt a teste.

Megerkeztunk a korhazba, ott rogton megmertek a lazat, 39,7 volt. A dokino megvizsgalta, vervizsgalatra mentunk, 2 orat kellett varni az eredmenyre, ott ultunk a varoban, Szandi mar teljesen kimerulve vagy az en olemben vagy Efthimios oleben. ES inni meg akkor sem akart, hiaba kerleltuk. Mar mindenen sirva fakadt.. nem is csodalkozom rajta. Kiderult hogy kiszaradas van, mondta a dokino, hogy maradunk, infuzio kell. Felmentunk az otodikre, addig mar lazcsillapitot is kapott, ami hatni kezdett. Ott az osztalyon meg 2 orvos is megvizsgalta, nagyon ki volt akadva. El is voltak csodalkozva, hogy lazzal, kiszaradva ekkora ero van benne, hogy ennyire tud harcolni, kuzdeni, nem akarta kinyitni a szajat hogy megnezzek a torkat, mindig eroszakkal kellett ezt megtenni. Mondtak, hog teljesen be van durranva a torka es egeszen melyen hatul is. Persze ezert nem ivott, nagyon fajhatott neki.

Aztan kikuldtek, mert betettek a kezfejebe az infuziohoz a csovet. Ott is orditott, rugkapalt, kuzdott. Vegul bementunk a szobaba (5 agyas!!!!) es azonnal elaludt.. :-(

Majd' meghasadt a szivem erte.

A lenyeg az, hogy aznap es meg masnap sem evett, ivott, allandoan mondta hogy "faj a szam", en az ejszakat (szerda 15 oratol) mellette egy szeken toltottem es a csutortoki napot is.

Hiaba kerleltem, nem volt hajlando enni, inni, ugy viszont nem mehettunk haza. Kozben anyaval beszeltem, mondta hogy Konstantin is belazasodott, ez volt csutotok delelott. Akkor mar nagyon mehetnekem volt, es Szandi mar szerda delutantol laztalan volt. Viszont nem akart inni. Amikor meglatott valakit a korterembe bejonni, es kopenyt viselt, akkor rogton sirni kezdett. Teljesen ki volt mar akadva a vizsgalatoktol.  Es vegul este 21.00 - kor egyszer csak magatol inni kezdett, megivott egy csomo vizet, es bejelentette: 'ittam sok vizet, mehetunk haza"

Nem engedtek volna el, de sajat felelossegre alairva elhagytuk a korhazat, ejfelre ertunk haza.

Rettenetesen sajnaltam szegenyket, nagyon rossz a gyerekemet igy latni. :-(

Az elso kep meg itthon, kedden keszult.

Szandi korhazban.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://andrikopoulos.blog.hu/api/trackback/id/tr714655677

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása