Ma voltunk Apaval az oviban megbeszelni a beiratkozast. Ez egy nagyon jo hiru maganovi, csak jokat hallottam mindenkitol rola. Nagyon kedves holgy vezeti.

En, szemely szerint, nagyon felek Szandit oviba kuldeni, mert nem egy tarsasagi ember, konkretan nem szereti a gyerektarsasagot, meg konkretabban, fel a gyerekektol. Es nem csak a gyerekektol, ugy altalaban az emberektol. Amikor valaki szol hozza, akkor bujik a labamba.

A gyerekek elol elszalad, ha valaki kozeledne hozza, akkor fejvesztve menekul, konnyben van a szeme.

Nagyon elszomorit es aggodik erte.

Elmondtam mindezt az oviban. Ugy beszeltuk meg hogy junisban kezdjuk, egy heten keresztul ott maradok vele egy oran at, es z azt koveto hettol egyedul hagyom egy orara, es utana egyre tobb idore.

Mondta a holgy (Elina), hogy jobb ha nyaron kezdjuk, mert szeptemberben sokkal durvabb lesz mert eleve a sok gyerek sir a beszoktatas alatt. Es ha Szandi meg erzekenyebb is, akkor huzos lehet majd neki. Most igy juniusban a csoportban levo gyerekek mar megszoktak, es Szandi is lathatja hogy nem is olyan rossz ez. Legalabbis remelem.

A masik, ami miatt aggodom, hogy az ovi kezdetevel, kezdodnek a betegsegek is. konstantin miatt aggodom, mert akkor meg csak 4 honapos lesz.

De nincs mit csinalni, itt az ido, el kell kezdeni az ovit.

Amugy tudom, hogy pozitivan kell hozzaallnom, mert az aggodasom kihat Szandira. Hinnem kell, hogy minden rendben lesz es el kell engednem. Ez lesz a jo neki.