Ma voltunk Szandival jatszohazban. Ugy gondoltuk, hogy juniustol kezdjuk a beszoktatast az oviba, elotte viszont elemgyunk parszor a jatszohazba, hogy szokja a gyerekeket.

Elso probalkozasnak nem volt rossz, de nem is volt jo. Ebben a jatszohazban mar sokszor voltunk, viszont januar kozepe ota nem mentunk a szules, a tel es Konstantin miatt.

Akkor mar elertem azt, hogy bement jatszani, elvolt a gyerekek kozott, persze nem jatszott masokkal, de mar nem felt a gyerekektol.

Mara viszont teljesen visszaestunk a nullara. Bementunk, ahogy hozza szoltak, mar rogton bujt a labamba. Pedig csak 2 kisgyerek volt ott, amikor kozeledtek fele, Szandi panikba esett es kapaszkodott a labamba. Pedig latszott rajta, hogy menne, maszna, tetszene neki, csak nem mert mert ott voltak a tobbiek. Kerte, hogy menjek be vele a jatszo reszre (elvileg be szabad menni), mondtam neki, hogy az anyukak nem mehetnek be, csak  a gyerekek, a szulek pedig kintrol nezik, ahogy a gyerekek jatszanak. Lenyeg a lenyeg, hogy az elejen vagy 20 percig ult az olemben, en meg nem eroltettem. Eldontottem hogy nem eroltetem, ha 2 orat ult volna az olemben, akkor kivartam volna, hogy hatha legkozelebb majd odamegy es jatszik. Egyszer viszont leszallt az olembol, kozeledett a jatszoresz fele, en felalltam, mondtam, hogy odamegyek a szelehez es nezem, ott leszek. Szandi pedig bement, maszkalt, csuszkalt, elvezte. Viszont amikor gyereket latott felmaszni, akkor panikszeruen kereste a "kiutat", hogy tudjon lejonni ugy, hogy elkerulje a masik gyerekkel valo talalkozast. A vegen nem akart eljonni. Mindvegig felt mindenkitol, nem kozeledett senkihez sem.

Nem baj, majd megyunk meg, hatha lassacskan megszokja. Es juniustol meg johet az ovi.. :-S

Nagy project lesz, nem vitas.